Reggel indultunk Budapestről a Keleti Pályaudvarról. Hosszas vonatozásnak néztünk elébe. Jó... igazából nem volt hosszú, csak annak tűnt nekem. Szerintem az időjárás volt az oka. Felhős volt nagyon az ég, de szerencsére nem esett és hideg se volt. Az második vonaton, amin utaztunk, olyan volt mint egy szauna: 100 fok oxigén nélkül.

Szóval úgy dél körül megérkeztünk a Somosi Fogadóba. Szép konfórtos kis fogadó. A fogadó egyik legjobb szobáját foglaltuk el. Valakinek még fürdőszoba sem jutott, de nekünk még hajszárító is volt a fürdőnkbe. Éppen ki akartuk pihenni az utazás fáradalmait, ám kiderült hogy a napunk hosszabb lesz mint gondoltuk.

Elindultunk Somoskő vár irányába. Azonban ez nem volt olyan egyszerű út. Az út a vár irányába többnyire nem volt olyan megerőltető, és szépen látszott a táj. Tisztán lehetett látni a szomszédos várat is. ( A legenda szerint a két vár olyan közel volt egymáshoz hogy át tudtak lőni a katonák az egyikről a másik várra) Az úton haladva csatlakozott hozzánk egy négy lábú útitárs. Ez a kedves kis kutya nagyon mozgékony volt. Olyan mozgékony hogy alig bírtuk megörökíteni. Kedvessége ellenére néhány csoport társ nem kedvelte vagy félt tőle.

Az első pont ahol meg álltunk az egy alagút volt. Egy régi 150 méter hosszú 6 méter magas 6 méter széles vasúti alagút. Itt már egy kis ideig nem láttuk a kutyát, ám meglepetésünkre elő ugrott a domboldalról és leszánkázott a lábunk elé. Ennél az alagútnál kaptunk egy furcsa feladatot, még pedig azt hogy meg kellet mérni az alagút térfogatát. Majd ezt követően tovább haladtunk a vár felé.

Nem sokkal az alagút után egy kis tisztásra értünk. Itt egy picit megpihentünk. E tisztás mellet volt egy kis tó. Itt az volt a feladat hogy megmérjük  a víz pH-ját, hőmérsékletét, és a vezető képességét. 

Hosszabb sétálás után megérkeztünk a vár lábához. Itt volt egy aradi vértanúk emlékszobor és Petőfi kunyhó és egy harang. Itt halhattunk érdekes történeteket a várról.  

Majd ezután felmentünk a várba ahol különböző feladatokat kaptunk. Majd, miután eltöltöttünk egy kis időt, ki mentünk a vár túlsó részére ahol megtekinthettük a kőzuhatagot ami egy ritka jelenség.

Mikor ezen túl voltunk már mindenki fáradt volt. Kezdett már sötétedni mikor elindultunk vissza a fogadóba. Már sötétben értünk vissza a fogadóba. Rövid lepakolás után a vacsora következett. Vacsora után mindenki pihenhette és szórakozhatott. De ekkor még nem gondoltuk hogy a holnapi nap a fél csoportot ki fogja ütni....