E cikkben beszámolunk Nógrád megye történetéről számolunk be.

Közigazgatási egység volt az 1918 előtti Magyar Királyság északi részén. A történelmi Felvidék területéhez tartozott. Területe jelenleg Magyarország és Szlovákia között van felosztva. A vármegye területe nagyrészt hegység, az Ipoly és a Duna mentén találhatóak szűk völgyek. Hegységei a Kárpátok északi csoportjainak előhegységei. Fontos folyói a Duna, az Ipoly és a Zagyva. Északról Zólyom vármegye, keletről Gömör-Kishont és Heves vármegyék, délről Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, nyugatról pedig Hont vármegye határolta.

A vármegyét Szent István hozta létre, és egészen 1918-ig állt fenn. Ettől kezdve északi része Csehszlovákia területéhez tartozik, a Magyarországnál maradt déli részéből pedig a szintén csonk, vele szomszédos Hont vármegyével közösen létrehozták Nógrád-Hont vármegyét. Az I. bécsi döntés értelmében a volt Nógrád vármegye elszakított része rövid időre visszakerült Magyarországhoz, ám ez a II. világháború után érvénytelen lett, és Nógrád-Hont vármegye területe újra csökkent. 1950-ben Nógrád-Hont vármegye nyugati, Hont részét Pest megye területéhez csatolták, maradék része pedig Nógrád megye lett. Az egykori vármegye északi, szlovákiai része 1996-tól a Besztercebányai régióhoz tartozik.

Történelmi Nógrád megye

Somoskőújfalu

Somoskőújfalu község Nógrád megyében a Salgótarjáni járásban. 1977 és 2006. október 1. között Salgótarján városrésze. volt.
Somoskőújfalu az Északi-középhegységben, azon belül is a Cserhát északkeleti vonulatában helyezkedik el. Salgótarjántól északra, a Karancs és a Medves közti völgyben fekszik. Északról Szlovákia illetve a szlovák Sátoros hegy határolja, délről pedig Salgótarján, Nógrád megye székhelye. A Karancs hármas tagoltságával dómszerűen emelkedik fölé környezetének, erdő borította csúcsa gyakran párába, felhőbe burkolózik, ezért hívják (Mikszáth Kálmán után) „Palóc Olimposz”-nak. A hegytetőn lévő Margit kápolnát IV. Béla, lánya Szent Margit közbenjárására építtette, amely ma is búcsújáró- és zarándokhely. A 729 m magasságban lévő kilátótoronyból gyönyörű kilátás nyílik a környező vidékre. A településen halad át a Hatvan–Salgótarján-Fülek vasútvonal és a 21-es főút. Vasút és közúti határátkelőhely Szlovákia felé. De közút vezet innen Salgóbányára is.

A HAZATÉRÉS NAPJA: A Nógrád megyei Somoskőt és Somoskőújfalut a trianoni diktátum Csehszlovákiához csatolta, majd a határ megállapítási bizottság javaslata alapján, a népszövetségi döntés alapján 1924. február 15-én visszacsatolták Magyarországhoz. A bizottságot az első világháború győztesei Brünnben, 1921. július 27-én az országhatárok ésszerű korrekciójára és véglegesítésére hozták létre. A testületet Carey angol ezredes vezette, a magyar érdekeket Tánczos Gábor altábornagy képviselte. Somoskőújfalut és Somoskőt, valamint a település határában lévő kőbányát és a nógrádi szénmező egy részét a trianoni szerződés kiigazításaként néhány lokálpatrióta, a területen birtokos Krepuska Géza és Lipthay B. Jenő, a Rimamurányi Vasmű vezérigazgatójának kitartó közbenjárására adták vissza Magyarországnak.1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület 1924. február 15-ét a hazatérés napjává nyilváníttatta a település önkormányzatával, ezt a napot azóta minden évben közösen megünnepelik.

Somoskői vár

A Somoskői vár a magyar–szlovák országhatárt jelző kerítés túloldalán, Somoskő település fölé magasodó vulkáni csúcson található, már szlovák. A várhegy sajátossága, hogy kettészeli az országhatár, ami az uniós csatlakozás óta szabadon átjárható. Mindig is sok érdeklődőt vonzottak a történelmi falak, a remek kilátás és az itteni bazaltömlés. A várat a tatárjárás után feltehetően az itt birtokos Karchich-nemzetség egyik tagja építhette az 526 méter magas hegyre. Az építéshez a környék jellegzetes anyagát, a vulkánkitörésekből származó sokszögletes bazaltoszlopok egy részét is felhasználták. A várnak két kerek tornya volt, a bejáratot a harmadik torony védte. Ma az egyik kerek torony rekonstruálva, a másik romjaiban látható. Somoskő északi oldalán van a bazaltzuhatag, ahol íves-oszlopos formában szilárdult meg a láva. Korai vármagját a vidéken birtokos Karchich-nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt. A korabeli oklevelek szerint Anjou Károly serege 1320-ban foglalta vissza a Csák birodalomból Fülek és Sirok várait, ekkoriban kerülhetett királyi kézbe a somoskői várbirtok is. A győztes uralkodó kedvelt hívének, Szécsényi Tamás bárónak adományozta, kinek leszármazottai egészen a 15. század közepéig lakták épületeit. A török hódítás fenyegető vihara a következő évszázadban érte el Nógrád vármegyét, ekkor kerültek a közeli Salgó és Fülek végvárai a „pogány” seregek hatalmába. Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott a két ellenséges vár között. Az Oszmán Birodalom hadai végül 1576-ban rövidebb ostrom után elfoglalták, így egészen 1593 őszéig lengette a szél a török lófarkas zászlót tornyai felett. Ekkor helyőrsége a közeledő királyi sereg elől gyáván megfutamodott. A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait. Végső romlását az 1682-es Füleki ostrom idején, a környéken portyázó lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit, s ezzel végképp elvesztette hadi fontosságát. További romlásának az 1970-es években megkezdett helyreállítási munkálatok vetettek véget, melyek – Szlovákia önálló állammá alakulása után – sajnálatos módon félbeszakadtak.

Kis csapatunk :

„Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-,   hétszögű kövekből van.” /Petőfi Sándor/