A nap sportos részét az én szemszögömből fogom bemutatni mivel itt más csapatokba kellet verődni és csak én maradtam teljesen végig a szokásos csapatból.

 A harmadik nap igen jónak ígérkezett. Ugyanis elérkezett a sportolós nap. (Na nem mintha eddig nem erőltettük volna meg magunkat a túrákon. Én nagyon örültem ennek a kis sportolós napnak hiszen én szeretek sportolni. Igaz bevolt kötve a bal térdem de nem érdekelt annyira.

A lájtos kis reggeli után elindultunk minden féle jó dologgal: foci labda, röplabda, pinpong ütők és labda, kötél, és a tesi tanár kezében lévő baseball ütővel.

Nem messze a fogadótól volt egy foci pálya, oda mentünk ki. Nagy sajnálatomra nem volt sem pinpong asztal se röplabda pálya.

Az első momentum a sorverseny volt. Itt 3 csapatnak kellett alkotni. Ez a 3 csapat eltérő volt az eddig csapatoktól. Először a tanár úr kijelölt 3 csapatkapitányt. Az egyik én voltam. Az általam vélt legjobb embereket választottam ki.

A sorverseny igen szorosnak bizonyult. Mindössze 4 szám volt: sima futás; hátrafele futás oda, vissza sima futás; szökdelés oda, vissza futás, és ugráló kötél. Szépen teljesített a csapat, második helyet szereztük meg a sorversenyeknél.

Azonban a kötélhúzás már nem volt annyira fényes dolog. Egyet sem tudtunk megnyerni. Mondjuk itt már volt pár sérülés ami tegnapi folyamán történt és most újra előjött.

A nap véres küzdelme következett: a rögbi. Amelyik csapat nem játszott annak egy erobik kis videót kellett csinálni amíg a másik két csapat szét tépte egymást. Mi voltunk azok akik a videó készítéssel kezdtek. Azután jött a meccs. A meccsen igen kemény volt a hangulat. Foggal körömmel küzdöttünk egymással. 2-0-ra vezetett az ellenfél, 2,5 perc volt hátra. És innen felhoztuk nagy nehezen 2:2-re

(Teknős alakzat kézjele)

A második meccsre már nem igen tartalékoltam energiát. Szinte mindenki elfáradt már. Ráadásul még nem is állt fel a teljes csapat. Csúnya vereséget szenvedtünk. Nem is publikálom az eredményt. Annyit még elárulok nem sikerült gólt szerezni.

Ezután vége lett a csapatok közötti versengésnek. De jó dolgoknak még korán sem volt vége. Egy epikus baseball párbaj következett. Több mint a fél társaság visszament a fogadóba. Az ott maradt diákokból két csapatott állítottunk össze. Pár ember nem nagyon értette a játékot de mindenkinek bele kellett jönni a játékba. Én és a csapat kapó ként kezdtünk. 

3 bázis volt, ahol felállt egy-egy kapó. Én a bázisok között álltam. 10 pontig játszottunk. Bénázgattunk össze meg vissza, de nem csak a labda kergetése volt a gond hanem hogy melyik bázis fele dobjuk, de belejöttünk a játékba.  Kapóként 10:8-ra megnyertük az első mecset. Rajtunk volt a sor. Most mi ütögettünk. Az én első ütésemet elkapták a levegőbe, szóval kiestem. Az én második ütésem már egy jó eltalált ütés volt, majd két ütés múlva pontot is szereztem. A harmadik próbálkozásnál 8:7 volt az állás a javunkra. Sajnos össze szettem 3 ütő hibát így kiestem és a második meccsen többet már nem került rám a sor. Szerencsétlenségünkre a végén megfordították a meccset és 10:9-re megnyerték. Így az állás győzelmek terén 1:1 volt. Megszavaztunk egy 5 pontos mindent eldöntő, diszkvalifikáció nélküli, utolsó emberig tartó meccset.

Sorsolással eldőlt hogy mi leszünk a kapók. Sikeresen elkapdostuk a labdákat, meg még az ellenfél is hibázott. Ez vezetett minket a 4:0-sá előnyhöz, de ezután következett a nagy dráma. Szépen elkezdtek feljönni mint a talaj víz, és felhozták 4:4-re. A második és a harmadik bázison voltak már.  Az egyetlen biztos esély az volt ha elkapjuk a levegőbe a labdát, mert akkor egyből kiesik az aki ütötte a labdát és nyerünk. Elütötték az utolsó labdát azon a meccse…. repült a labda… repült a labda, kitudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg és kit hogyan talál el. Felém szállt a labda, pont jó szögben. A magasból egyenesen felém esett a labda. Kinyújtottam a kezemet és én **** **** *****... ki pattant a labda a kezemből. Még meg próbáltuk kiejteni a befutó embert de már nem sikerült.

Szomorú voltam, a térdem majdnem teljesen feladta, de én élveztem és egy élmény volt.