Ahogy társunk már részletezte ezen nap 1. felének fáradalmait, úgy mi is részletezzük e nap második felének megpróbáltatásait. Sajnálatosan hátrahagytuk a rokkantakat és félbolondokat kik ezt a remek túrától megfosztották magukat. Hadi sorba rendeződtünk és lassan megkezdtük a vár ostromát.(mint anno a törökök és annyian voltunk mint az "oroszok") Mint ahogy Hannibál  is átkelt (kb. kr. e. 216 környékén) az Alpokon,mi is átkeltünk egy lankás hegyen (ami nem az Alpok).

Egy szerpentines úton haladtunk tovább mely vetekedett egy mocsárral, haladásunkat megnehezítette a ránk ragadt sár és felszerelésünk súlya (nem mintha fényeznénk magunkat de mintha 2 kg tollat vittünk volna). Első megálló helyünknek egy nyúl totem előtti kis ugart választottuk, majd sorainkat rendeztük. Több km megtétele után megismételtük a műveletet egy mókus totem előtt. (Újból nekivágtunk a szerpentines útnak közben egy izzadság csepp lecsúszott az arcunkon és éreztük hogy ez egy kemény ment lesz). Szinte már vad törzsként hágtuk meg a hegyet mire végül elértük a várat és bevettük egy lövés nélkül mint Szulejmán Budát (1541). 

Salgó vára illetve sajgó , egy eléggé ,,lerombozó" hely, az idő vasfoga ezt a helyet is csúnyán megrágta de az élet keserű íze miatt inkább kiköpte és megkaptuk e vár romját. . Negatívumnak mondanám, hogy ablakok nem voltak ámbár falak se nagyon, talán ezért az ablakhiány. Megtudtunk pár érdekességet a várról és a hozzá kapcsolódó történetekből Pl: 1825-ben állították állítólag Petőfi látogatásának emlékére a kopjafákat(egy kis érdekesség: tudtátok hogy például Petőfi maradványait Barguzinban [Szibériában]Petrovics Alexander néven temették el). Utunkat egy szörnyű hej felé vettük, már éreztük a máglya tüzét Boszorkánykő felé haladva. Boszorkánykő eleget tett a nevének, mivel boszorkányosan nehéz volt a feljutás. A távolban látszódott egy Salagkúp. 

A felhők közt átszűrődő napsugarak gyönyörűen megcsillantak a porszemcséken, mely kirajzolta a fény útját.A hazafelé út mint mindig sokkal rövidebb volt, mint az odafelé út.