Az első nap hajnalig dolgoztunk a projekteken amikre vállalkozunk. Tudtuk hogy másnap hajnalban 8:00-kor reggeli, szóval úgy 7:30 körül fel kellet kelnünk. Szombaton ez a művelet felért az öngyilkossággal.

Ránk virradt a második nap. Nehezen kivánszorogtunk az ágyból. Mire elkészültünk már egyből mehetünk reggelizni. Reggeli után volt egy kis időnk az indulásig. 9:00 kor elindultunk. Az uticél a Karancs kilátó volt ám sok megállóhelyünk volt.

9:00-kor elindultunk busszal Salgótarjánba. Itt megálltunk a Bányászmúzeumba. Itt meg ismerkedhettünk a bányászok kemény sorsú mindennapi életével. Olyan érdekes információkat tudhatunk meg pl: hogy 14 éves kortól már bányásztak a gyerekek. A legérdekesebb dolog hogy lemehettünk a bányába. Itt megmutatták hogy és milyen körülmények között dolgoztak a bányászok. Természetesen itt is kaptunk csomó feladatot.

Ezt követően csomó lépcső állt köztünk és a következő fontos helysín között. Ez a hely a Kálvária volt.

Innen hosszú kutyagolás következett a kilátóig. Nagyon hosszú.

Az eleje még nem volt vészes. Nagyából egy alig emelkedő szerpentinen mentünk a kilátó felé. Jobb kéz fele a hegy, balkéz fele a völgy volt. Itt is már le-le maradt a csoport vége. Ahogy követtük a sárga turista jelzést egy patakot láttunk meg. Varázseszközeinkkel egy szempillantás alatt megállapítottuk ,hogy a víz  hőmérséklete 11,7 C^o  8.69  PH-birkája enyhén lúgos  volt. Ekkor a szél hirtelen haragossá változott csípte az arcunkat mint a nagymama névnapunk alkalmából.  Egy szempillantás alatt elővarázsoltuk másik eszközünket és megállapítottuk hogy ez a vad fuvallat csupán egy 1.9 km/h. 

Már úgy délután 3 óra volt de még a neheze még csak most kezdődött. Innentől úgy hullottak a diákok mint a legyek.

Egy v alakú völgybe sétáltunk. A nap legnehezebb feladata az volt hogy a jobb oldali hegyre fel kellett menni. Szinte egyenesen kellet felmenni ami mindenki számára nagy kihívás volt. Itt több részre szakadt a csapat, ugyanis nem mindenki bírta a tempót. E megpróbáltatás után még egy pár kisebb emelkedők következtek. De ez a hegyoldalon mászkálás kifárasztott mindenkit.

Az emelkedők után végre odaértünk a kilátóhoz. A bátrak akik nem féltek, vagy azok akiknek még nem tört le vagy szakadt le a lábba, felmentek. Csoda szép kilátás nyílt a környékre. Majd miután mindenki kigyönyörködte magát, elkezdtünk vissza bicegni a fogadóba.

A kilátó lábától egyenes irányba lementünk egy útig. Térkép segítségével meg néztük hogy melyik turista út vezet vissza a faluba. Mikor ez meg volt a gyorsabbak, akik közül én és további két csapattársam is köztük volt, előretörtünk és meg sem álltunk a falu határáig. Onnan meg már sima ügy volt a visszajutás.

Egy ilyen kis túra után jól esett a vacsora. Vacsora pedig után a csapat minden tagja éjfélig dolgozott.

Jól esett beesni az ágyba és aludni egy jót.